"...leereszkedünk a gyalogos aluljáróba, már megpillanthatjuk Illés Gyula domborművét, amelyet az egykori Pest középkori eredetű, 1794-ben lebontott Kecskeméti kapujának emlékére komponált. Az íves alaprajzi vonalat követő, domborodó fal vörös mészkőborítása két oldalról tenyérnyi törésekkel, ritmusos ütemben elhelyezett mélyedésekkel és domborodásokkal vezeti a szemet a középrész jelzésszerű kapukialakításához. A kapu alsó kétharmadának hasadéka, a múltba vezető áttörés fölötti, csillag alakú kitüremkedés a mű csomópontja: a megállíthatatlan terjeszkedés, a fejlődés szimbolikus megfogalmazása. Budapest történetének egyik, régmúltba vesző fejezetére, korszerű s pontos helyére pontosan adaptált alkotásával úgy utal a szobrász, hogy a jelennek is szól mondandója... "

  A falat borító Vörösmárvány dombormű része egy cica is, akit a szobrász saját kedvencéről, Maci-ról mintázott. Ő volt a tökéletes társ, a megújuló élet. Azt tartják, hogy a cica farkának simogatása szerencsét hoz, a járókelők már fényesre koptatták a kívánságaik teljesülése reményében.


  A mű szobrásza Illés Gyula 1923. február 7. (Budapest) – 2008. március 12. (Budapest). Illés Gyula Munkácsy díjas (1967) szobrászművész, a XX. században alkotott. Rákosszentmihályon nevelkedett, művészi munkásságát egyszerű, de érzelmeit hűen tükröző formanyelv jellemzi; nagy tömegekbe foglalt formáit a negatív-pozitív elemek variálásával fokozza fel. Erőssége az épületdíszítés, ahol dekoratív készségei formabiztonsággal és figurális igénnyel párosulnak. A szobrászat több műfaját (kő dombormű, épületplasztika, köztéri szobor) műveli.
  1941-1945 között az Iparművészeti Iskolában tanuélt; majd 1951: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ohmann Béla, Erdey Dezső, Pátzay Pál. 1979: érdemes művész; 1986: kiváló művész. 1950 óta szerepel az orsz. tárlatokon; a 60-as években a Kilencek tagja volt, 1953-tól 1983-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanáraként működött.

*